Csendes csodák

Fannitól :)

2012-02-08T22:17:00.000+01:00

pálmázom

2012-02-04T00:33:00.001+01:00

bárminemű szemrehányás, panasz, akármilyen megjegyzés vagy utalás nélkül (bár valahol már önmagában ez is az): puhhúúú, hogy ismételten pálmázom. :)
mozgok, idétlenkedem, nyüzsgök, élek, gondolkodom: tehát vagyok.

visszataláltam magamhoz.

mert a fejlődés lehet olyan folyamat is, mely pillanatnyilag visszaesésnek tetszik. igen-igen, rengetegedszer is leírom: rombolás nélkül nincs építkezés. nincs változás.
a furcsa csak annyi az egészben, hogy igazából nem volt rombolás. legalábbis most nem. csak konstatálnom kellett a pusztítás jeleit.
olyan ez, mint a jetilábnyom.
...hát ezt is. :)

kíváncsian várom a folytatást. tetszenek a fordulatok az életem történetében.
egyre izgalmasabb. :)

...vajon nekem mi terem gyönyörűszép szívemen?

első felütésre

2012-01-08T02:44:00.000+01:00

"Közben a király a maga kénye-kedve szerint cselekszik, felfuvalkodik és nagyzolni kezd minden isten ellen, és nagyokat mond az istenek Istene ellen, és sikert is arat, míg be nem telik a harag, és végzete be nem következik." (Dn. 11,36)

2012-01-07T19:54:00.002+01:00

(nem hagyom magam.)

pályafutás

2012-01-07T02:07:00.002+01:00

Ahhoz, hogy valaki maratonfutó legyen, két lábra van szükség. Az orvosi pályához majdnem ugyanennyi kell.
...hogy valaki megváltsa a világot? még egy jó nagy adag önfeláldozás. egy élet.
honnan a fenéből tudjam, hogy meg akarom-e váltani a világot? meg tudnám. biztos vagyok benne. legalább is egy kicsit biztosan.
ah, vagy lejjebb adok magamból, az álmaimból, a tűzből... vagy magányos farkasként járom a világot, és ezerfelé szakadok boldogan, egyedül. vagy történik valami csoda.
hiszek a csodákban.
és szeretnék egy életet alapozni csodákra. vagy akár többet is.
de most kell döntenem. mostanában.
kardiológia? speciális mentés? háziorvoslás?
Budapest? Miskolc? Afrika? Debrecen?

két évem van még hátra.
nem mindegy.
valahogy dönteni fogok.
ad majora natus sum.

szép volt :)

2012-01-02T17:57:00.003+01:00

http://d24w6bsrhbeh9d.cloudfront.net/photo/1452305_460s.jpg

új év, új élet :)

2012-01-02T00:07:00.000+01:00

.

2011-12-30T19:49:00.003+01:00

mid vagyok, mid nem neked

2011-12-22T10:56:00.001+01:00

,,Egyetlen, élethossziglani erőfeszítés volt a fiú és a lány együttlétének minden pillanata, már megismerkedésüktől fogva. A megismerkedésük egyúttal az elhagyás pillanata, vagyis, ahogy ezt általában gondolják, az elhagyás képtelenségének folyamatos jelene lett."

hát nem.

...ugye nem?

nihil

2011-12-17T21:09:00.002+01:00

ha most elvéted, nem kár érted...

2011-12-14T00:44:00.000+01:00

azt hiszem, vége.
érdekes, egy hónapja még Pilinszky Azt hiszemje járt a fejemben. Azóta mást hiszek. (azóta mást hiszek?)
remélem, hogy nem én vagyok ennyire értéktelen.
Tudod, mit?
értékes vagyok, mert:
orvosira járok, és nem is tanulok rosszul
kutatok hébe-hóba, néha eredménnyel is
önellátó vagyok, és mindenem megvan
pszichológiára is járok, mert érdekel, és mert szeretnék jól bánni az emberekkel
van igényem a testem gondozására
szociálisan érzékeny vagyok és szeretnék másokon segíteni
hatalmas lelkem van, amit szívesen osztok meg másokkal
borzasztóan szeretem az irodalmat
egészségesen elvont vagyok, szeretek párhuzamokban gondolkodni, többnyire értem mások gondolatait
lenyűgöznek a hangulatok
spontán vagyok
ragaszkodom
jó a humorom, csak azok a béna szóviccek...
nem vagyok akkora tehén, mint amekkorának képzelem magam
laza vagyok és életre való
két hangszerhez van közöm, bár egyikhez se annyi, amennyit szeretnék
gyermeki lelkületű vagyok, szeretnék tiszta lenni
a környezetem szeret, és sok barátom van
mélyen vallásos vagyok, bár sokszor még nincs elég hitem bízni...

majd lesz, aki mindezt értékeli.
és ezt most halálosan komolyan mondtam.
és emellett nagyon bízom benne.
ilyen az, amikor az ember bátran mer a sötétségbe lépni.
hát ennél sötétebb már nem is lehetne.

haragszom rád sőt, rosszabb: csalódott vagyok és szomorú.
szerettelek.
viszlát!

besorolás alatt

2011-12-10T02:17:00.000+01:00

szerintem legyen mindenki férfi.
tegyen fel mindent egy lapra, annak rendje és módja szerint.
aztán az életünk vagy romantikus vígjáték, vagy pedig dráma lesz.

még mindig jobb, mint egy reklám...

.

2011-12-08T21:36:00.002+01:00

,,hangtalanul és jelzés nélkül."

alád kerültem.

(meg alám is.)

a miséket már harmadik napja nem tudom teljesíteni.

megesik, hogy a kígyó néha elesik.

meg.

kedd...

2011-12-06T09:45:00.003+01:00

valami, bármi, akármi.

meglepően jól vagyok.

néha kicsit nem.

ritkán nagyon nem.

azért olykor...

...jól vagyok?
:)

inkább maradtunk volna a valami/bármi/akárminél...
ma esett meg másodszor, hogy nem voltam misén...
ennyit a fogadalmakról. :(

mert keddenként muszáj bármit, akármit írni

2011-11-29T00:22:00.004+01:00

,,kulcs elkallódni, zár bezárulni..."

ismét mély.

ambivalencia. odi et amo. csak hogy épp kit hogyan, na az nem mindegy.

hiányod lassan megszokom. jó ez?...

inkább csak beletörődöm a blokádba, mondjuk úgy.

pedig lecseréltem a ruhatáram.

ragozzunk

2011-11-27T22:03:00.003+01:00

elvesztem.

végképp.

elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek...

2011-11-22T22:22:00.002+01:00

ne haragudj, nem tudtam szabadulni tőled, felégettem a hidat magam mögött végül.

időre van szükségem és tisztaságra.

sajnálom.

bűbájból bú-baj

2011-11-15T00:22:00.006+01:00

nem is tudom, hol kezdjem.

jelentek ismét: összeférhetetlen állapot. nyakatekert, természetellenes, fájdalmasan szép, vagy ha úgy tetszik, szépségesen fájdalmas. nyugodt vagyok, hálás. és egyben mitévő, kétségek közötti, kissé félelemben. Ugyanakkor remélek, és tudom, hogy jó kezekbe bíztam a jövőt. Bízom. napról napra, folyamatosan, újból és újból.

Eszembe jutsz, és szép a kép. Fájdalmas, mosolygok. :)

Most teljes őszinteséggel mondhatom, hogy szeretnék én lenni melletted abban a ház-telek-kutya-gyerek álomban, és utálom, hogy extra igényeim vannak. Mindent odaadnék, hogy szimpla legyek, ha letehetném ezeket.

A szívem szakad meg. De annyi mindent túléltem már...

Viszlát Budapest, viszlát Vác, viszlát zónázó, viszlát Éva néni és Jani bácsi, Gyusziék, Brigiék, viszlát Jani barátai, viszlát állatok (a kettő véletlenül került egymás mellé...), viszlát minden, ami Te voltál nekem. Viszlát, Jani!

Hálásan köszönök mindent, és borzasztóan sajnálom, ha megbántottalak valaha is. Köszönök mindent, amit Tőled kaptam! Köszönöm, hogy tartozhattam Hozzád!

nem tudom, hogy búcsúzkodjak, nem tudom, hogy búcsúzkodjak-e... mindenesetre türelmes vagyok.

bízom benne, hogy a lehető legjobban alakulnak majd a dolgaink így vagy úgy. (ez a veszélye a nyitva hagyott kapuknak.)

szép volt.

főleg az utolsó három nap. ilyennek kellett volna lennünk végig. soha nem lett volna semmi problémánk. lehetséges ez? gondolkodás nélkül tennék le mindent.

...szóval szép volt.

"Elválásaink megannyi kis patakja"... na hova...?

azt hiszem, örök

"...a por meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma."

lesz-e folytatás? hogy újra higgyem?

a napok jönnek-mennek, elmaradnál emlékeimből lassan? képes lennél ilyesmire? én biztosan nem tudnék felejteni belőled. hát meglátjuk.

számadás

tudom, vannak hibáim. pontról pontra meg tudnám mutatni, hol hibáztam. túl sokat törődtem azzal, hogy megmaradjak egyéniségnek a kettőnk közösségében. túl sok energiám ment el arra, hogy különbözzek, ahelyett, hogy azt a közös pontokra irányítottam volna. sajnálom. talán túl önző voltam.

mindenből tanulunk.

hátha legközelebb.

közelebb.

közel.

elegem van belőlem

2011-11-08T14:03:00.001+01:00

és ismét.

közel

2011-10-25T23:12:00.002+02:00

ez a pillanat tökéletes. szabadon szárnyaló szellem vagyok. test-koloncát egy pillanatra elhagyó lélek. ezért érdemes romokig rombolni az építkezés előtt. hogy legyen hová, hogy legyen egy pillanatnyi súlytalan semmi, teljes tisztaság. ülök a kádban, mozdulni már rég nem tudok. ha nem lenne csurom izzadtság a ruhám, futva nekiindulnék a világnak. mint Forrest Gump. nem hiányból, bennem egy cseppnyi űr sincs. vagyis csak az van. hát nem gyönyörű? :) most nem bántom magam. most senki sem bánt. "pont most." most pont. nincs kérdőjel, nincs világba kiabálás. pont.

most csend van.

a víz elringat.

a víz el.

a víz.

égimeszelő

2011-10-22T18:15:00.002+02:00

jelentés négy elvonásban

2011-10-21T21:00:00.003+02:00

télelő
ma nem ősz volt. az ősz barátságos, meleg, még ha komoly is: a nap érintése érték, az éjszakáknak pedig már érezhetően súlya van.
,,ez télelő, sötétedik hamar." a bukásom felé araszolok. ma igazán sötét. és még hideg is.

az ember télen embertelen
talán igaz, kiveszett belőlem valaki. (útra vált?) az emberség? miért van az, hogy egyesek 70 év fölött is élhetnek, míg mások nem?

gravitáció (bolygatás-bolygás-bolyongás)
fene abba a hülye fizikába, hogy pályán tart a gravitációd, hogy nem tudom elvágni a nyakam köré tekeredő köldökzsinórt. pedig tudom, hogy bolygó és holdja nem ér össze, van köztünk egy áthidalhatatlan távolság, leküzdhetetlen szakadék. én meg stabilan, de talán nem kibillenthetetlenül haladok tovább a pályámon. szembe kell nézzek magammal.

éles mélység(ség)
ha valami borul, hát boruljon minden! érdekesek ezek a párhuzamok az életben. vajon hol az a határ, amin túl már nem érdemes harcolni, ahol már beletörődik csendesen az ember, ahol elenged? én küzdenék, de van-e értelme?
pszichó: csalódottság, tehetetlenség, képtelenség, alkalmatlanság, antipátia.
és a másik oldalon: érthetetlenség, értetlenség, inkompatibilitás, kudarcok, elégedetlenség, frusztráció.
...miért szeretek én széllel szemben pisilni???

tompa, halk puffanás

2011-10-17T14:59:00.002+02:00

na szép.
jól itt hagytál. a szavaknak súlya van, többszörösen szárnyamszegett, hitegetett-halogatott, piszkált-elhagyott lettem. semmi gond, én nem vártam.
azért lenne egy-két célba nem érő intelmem, jó tanács, észrevétel, gondolatkupac, vedd, ahogy szeretnéd, vagy ne vedd, talán nem is olvasod. Pálma általános tanácsai jóérzésű, ámde kevésbé tudatos versenyzőknek.
1. azért jobb, ha az ember maga tudja, hogy mit, merre, hol, hogyan szeretne. vagy esetleg azt, hogy kit. vagy hogy magát hogyan. tudom, ezek nem könnyű dolgok. senki nem mondta.
2. arra pedig érdemes odafigyelni, hogy ha valakit szárnyonszegünk, ne hagyjuk zuhanni.
a tapasztalatlanabbak ugyanis nagyot eshetnek.
szerencsére nekem már nem okoz gondot a földetérés.
mára sajnos elfogytak az életbölcsességeim.
legközelebb ugyanitt.
:)

szabadesés

2011-10-17T00:11:00.002+02:00

ma este voltam a Bárkában. talán 4 éves kislányhoz méltóan túl hamar szerelembe estem, lévén, hogy Cseh Tamás is itt tartotta az estjeit, és az előadás a Cseh Tamás teremben kapott helyet. talán nekem több sem kellett volna.

szabadesés.
az érzés mindannyiunké, már azoké, akik éreznek és gondolkodnak egyáltalán.
és a tanulság? fordítok: rendezni mindent, elvarrni a szálainkat, nem tűrni, hanem harcolni, szembeszállni, ámokfutni, élni, kiáltani, kiállni magamért.
talán éppen ugrani, mielőtt magatehetetlen zuhanásba szédülnék, kétségbe esnék. mélyrepülni a biztos hanyatlás helyett.
folyton a szárnyalásra várok. a szellemi szabadságra. a szabadságra.
mind várunk.

nem szabad várni.

2011-10-08T11:34:00.000+02:00

mélyrepülés...

2011-10-06T16:06:00.003+02:00

,,távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom."

én is készülök.
lehet ilyet?
hmm

eltűnni-megmaradni

2011-10-01T12:00:00.003+02:00

akkor most két lépést hátra, és még néhány zárat-lakatot magamra veszek.
valakinek csak van kulcsa. a kulcs kérdés ugyanis a kulcskérdés.

olyan könnyű lenne rossz irányt venni.
félek.
nem félek...

...inkább bízom.
:)

Rá- és Benne.

2011-09-29T01:23:00.003+02:00

szembe kell néznem magammal.
nem lesz egyszerű, nem lesz könnyű menet.
itt a körülmények, a tulajdonságokon való sakkozgatás mit sem segít.
nem számít.

és most értem, hogy miért kéne felemelőnek lenni annak az érzésnek, hogy nem számít, hogy én milyen vagyok. mert tényleg nem számít. mert ha jogra járnál, ha matekra, ha szociológiára, ha teológiára, ugyanúgy beszélgetnénk, talán másról, talán mindegy, de a hangulat nem változna.
tudom, oszcillálok. tudom, intenzíven magasan és mélyen vagyok, tudom, hogy egy-egy kirohanás semmit sem jelent. könnyen felrázom magam bármin, vagyis könnyen hagyom magam felrázni.
nem tudom.
de az az eddig ki nem mondott hangulat. hogy talán órákon keresztül tudnánk csak feküdni egymás mellett. vagy bármi. vagy ki tudja. legalábbis 5 éve tudtunk volna.
és tudtunk is.

és hogy ez mit jelent?
talán semmit.
többet nem tudok, nem tudhatok.
talán nem is kell tudnom.
mindenesetre örülök, hogy még egy dolgot megértettem lélekvezetőm tanai közül. :) (ha nem haragszol meg érte, Attila)
az elkövetkező hetekben durván darabokra fogom szedni magam. nincs kímélet. nincs is rá szükség. magasság nincs mélység nélkül.
most mélyre kell menni.
mondanám, hogy nem vállalok felelősséget a következő 5 hetemért. pedig de.
igen.
szükségem van magamra a világ ellen. :)
bizakodó vagyok, nyugodt vagyok.

majd nem leszek.
:)

magamról

2011-09-23T03:02:00.001+02:00

Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád
Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

mi lett volna, ha

2011-09-23T02:52:00.002+02:00

ezt soha nem felejtem el.

itt van az ősz

2011-09-20T19:29:00.003+02:00

töredék-maradék

2011-09-20T18:18:00.006+02:00

,,minden tavasszal szerelmes vagyok, csak nem mindig a feleségembe."

Hát az én tavaszom az ősz.
minden évszakban van valami.
színek, illatok, föld;
rajongás.

Az aktusról és a potenciálról

ad majora natus sum.
félek, hogy kihasználatlan maradok.
nem nagyképűség, hisz nincs mire, nincs mivel. nincs miért.
egyedül elvárások vannak, és bátorság nagyot álmodni.
nem tudom, honnan jövök, nem tudom, hová tartok, és igazából azt sem mindig, hogy épp hol vagyok, de egyre inkább képes vagyok bízni, ha nem is magamban, hát Valakiben, aki tudja, hova szánt. (és remélem, majd egyszer közli velem, lehetőleg mielőtt késő lenne)

Összeférhetetlenség

magas igények, miközben ... ööö... nem tudom.
látom a mélységet az emberekben. legalábbis látni vélem.
ha van, remélem, majd meglátja valaki bennem is.

2011-09-13T23:03:00.003+02:00

miért, hogy van bennem még egy olyan dimenzió, vagy még egy tartománnyi látható fény, amit kevesen tudnak érzékelni, vagy csak néhány ember szeme kompatibilis hozzá?

elegem van a világba kiabálásból, főleg, hogy semmi eredménye, és aki hébe-hóba véletlenül (?) megtalál, az sem emiatt, az sem tud velem örülni, és én sem tudok tisztán csak örülni.

titok vagyok.
zár vagyok.

a kulcs és a rejtély megoldása nem annak a kezében van, aki mellettem áll. álljon bármily szorosan is, ez tény.
folyton csak magamról beszélek, ilyen az önző emberek blogja.

megsemmisültem. levágjam a kiálló részeket, hogy szimpla legyek én is?
egyszerűnek, jól érthetőnek lenni jó?
van abban kihívás?

szeretnék kihívás lenni. szeretek kihívás lenni.
csak semmi értelmem, ha kihívás helyett problémát látnak bennem.

a múltra és terád nyíljon a másik

2011-08-22T17:38:00.002+02:00

mitévő vagyok.
a szó minden beleképzelt, nem létező és bele nem képzelt értelmében.
vonz a gyökértelenség, csaponganék, csapongok, világnak indulnék. persze örülnék, ha várnának.
de az meg már nem gyökértelenség.

tudom is én.
mitévő.

,,aki a tengerhez akar menni de
hegymászó a férje
vagy nincs lába vagy nincs szeme
amivel menne vagy nézne
csak egy biztos: a tenger és
egy biztosabb: a széle"

(nem létező problémák gyötörnek, nem létező rémálmokból beszélek ki minden éjszaka.
nem létező problémára nincs megoldás, vagy ami még fontosabb: nincs is rá szükség.)
fogalmam sincs.
semmiről.

Tézisprotézis

2011-08-08T19:22:00.002+02:00

Újabb könyvjelzőt tettem a jövőbe.
egy előre elhajított kilométerkővel megjelölöm a hangulatot, a boldog örökkévalóságot, ahogy a kertben ülünk a hintaágyon, én beléd karolok, (igen, karonfogva ülünk majd,) te közben átölelsz, majd festegetünk, zenélgetünk és írogatunk, de soha fájdalomból, talán nem is írogatunk soha.
csak ülünk.
szép esténk lesz.

a szavak között jó volna lenni még talán, de mit is tegyek, ha nem lehet...
veszélyes út, veszélyes játék.
biztos szeretnék lenni a mélyrepülés előtt, hogy merek ugrani.
már mióta a nagy zuhanásra várok.
csak tudnám, merre rugaszkodjak a ragaszkodásban.
levetkőzök mindent.
még félek a gyávaságtól, és gyakran elfelejtem a memóriám.
levetkőzök mindent.
levetkőzök mindent?

maradunk itt.
vagy hol lesz majd lakóhelyünk?
ÜNK.

döbbenettel dobbantok Dobogókőre.

:)

2011-08-05T21:37:00.001+02:00

presszó

2011-08-05T18:57:00.005+02:00

jobb lenne csak címeket írogatni, folyton-folyvást néhány szóban eltűnni-megmaradni.
nem lehet.

az a baj a tintás töltőtollal, hogy nem akarom cipelni a tintásüveget, így meg a legváratlanabb pillanatokban fogy el belőle a tinta. így nem lehet élni. nevem szeberényi.
kérném, nem lehetne...?
sajnos nem lehet.

hát ez az. forduló. vagy bármi. éjféli gyors -szegény Éva!-.

megirigyeltem a folytatásokban álmodás kiváltságát, most pedig nem tudom abbahagyni. de kérem, így nem lehet nyugodtan élni.
nem lehet így semmit se.

magamba zuhanok újra, mint mindig ilyenkor. sajnálom, nem tudom máshogy kezelni. csak kapaszkodom magamba.
nem...?

válság.
?

majd' elfelejtettem,

2011-07-27T00:36:00.003+02:00

már jópár éve ugyanazokat a köröket futom.

ugyanaz a válasz várat.

úgy legyen.
pont.
úgy.
pont.
legyen.

a lejtőn túl egy újabb lejtő.
(a viharon túlról az esőfelhőkkel együtt érkezem.)
bukk!
:)

"a félelemben nincs szeretet"

2011-07-27T00:13:00.003+02:00

és fordítva.

...ajjjjhhhh
tudom-tudom. a gyávaság nem korfüggő, de talán idővel már bölcsebb leszek kicsit.
mert van még szembenéznivalóm.
nahát.
és igazából elég lenne egyszer szembenézni.
szembe nézni.

nem könnyű, ha van mit vesztenem.
de igazából meg nyernem is van mit.

nyáron csendet teremtek. ígérem.

olyan izgi, hogy nem látunk a jövőbe.
:)

vizsgaidő

2011-06-16T11:27:00.002+02:00

utóirat

2011-05-10T22:50:00.000+02:00

tényleg megteszem.
egy hátizsákkal nekiindulok a világnak. világcsavargóként, talán egy gitárral, talán a hangommal, talán csak magammal. többem úgysincs. Szegény Árnika. fütyörészve, a világ leggazdagabb embereként, hisz onnantól minden az enyém.
az én zarándoklatom lesz, nevezzük bárminek, mindegy.

talán a végén hazaérek.

dubito, ergo...

2011-05-10T21:47:00.001+02:00

„elhagylak, s lépteim..."???
„megyek haza, de hogy hová..."

kétségek.
hát, ha tényleg ebből áll a levés,
akkor inkább ágyban, párnák, mint kétségek közt.

rettegek, hogy elhagyom a saját sorsom ösvényét,
pedig igazából azt hiszem, legalábbis nagyon remélem,
hogy ilyet nem lehet csinálni.
beletörődés?
nem adom fel. magam.
vagyis
magam adom. de nem fel.
mennék én hová haza...

a belső csend pedig mint valami távolban lebegő
elérhetetlen buborék-levegő, nem is tudom.
túl hangosan ordítok, a hangszálaim nem szakadnak,
a levegő csak ömlik ki a számon,
a hangerőszabályzó már rég nem funkcionál,
én pedig újra és újra
csendért kiáltok.

(„kussoljatok már, nem látom az utat!", ahogy azt már 8 éve is "megmondtam")

hangulat

2011-05-09T10:45:00.001+02:00

impressio

2011-05-08T21:15:00.003+02:00

Még most próbálok minden vonást, szót, mozdulatot mélyen magamba vésni. Ahogy beszélsz. Beszéltek.
Ki tudja, mikor megint...? Ki tudja, mikor még...
A most a biztos. az egyedüli.
A szemed megvan, orr is pipa, száj szintén, a homlokunk, nézd, közös. :) mondjuk inkább azt, hogy egymást hordozzuk, mert a nagyszüleimet nem ismertem. Vagy talán pont ezért mondjuk, hogy őket. Szeretném őket hordozni.

Félek, hogy belőletek is kimaradok. Annyi minden maradt elmondatlanul, mind egy-egy részlet, nekem meg nem áll össze. Soha senki nem mondta, hogy tartozom valahová, ahova csak születnem kellett. most meg egyszerűen érzem. :)

hihetetlen.
:)

keresztkérdések

2011-04-11T00:17:00.003+02:00

Miért mindig azok a kettősségek?
Hogy az emberekben lakozó "Isten alakú űrt" mindenki próbálja betömni, és hogy lehet, hogy Istennel betömve az újra és újra ugyanannyira betömhető marad? Míg mással egyszer-egyszer betömhető, és igaz, hogy ugyanazzal sohasem kétszer, de egyszer mégis. (vagy mégsem?)

Na meg hogy van ez a dolog az életemmel? Hogy ha nincs probléma, akkor csinálok, vagy mégsem, mert nem akarom megbolygatni az elvileg megbolygathatatlant? Hát hol marad a végső igazság, mely szerint a megrengethető összeomlik, míg az igazán stabil örökre áll...?!
Hogy a fenébe nem tudom eldönteni, hogy az életem alá pakolt mesterségesen kreált pillérek, melyeket sikerült beépítenem, szóval azok valóban pillérek, vagy csak egyszerű töltelékanyagnak tekinthetőek, mely önmagában nem is fontos.?!
Hát hiszen érző lélek vagyok-e, elbotlom-e test-koloncomat hurcolva folyton?
Én csendesedtem el, vagy csak a csendért való kiáltásom szűnt meg? Vagyis: a kettő nem ugyanaz?
Nem azért kiáltottam-e eddig folyton, hogy meghallgasson és megértsen valaki?
És ha elhallgattam, az azért van-e, mert meghallgatásra és megértésre találtam, vagy azért, mert belefulladtam a reménytelenségbe, és hangszálaimat átszakították?
Csend-e a csend, vagy csak a kiáltásom hiánya?
Hová tűnt a pusztába kiáltó szó?
Megállhat-e az érzés egy őt teljes mértékben megértő, érző lélek előtt? Fontos-e a forma?
Kellenek-e nekem a szavak?
Kód-e a kódolásom? És ha igen: fontos-e, hogy azt valaki pontosan képes legyen megfejteni? Vagy inkább: a valaki-e a fő kérdés, azaz a válasz a fő kérdésre?

Miért hányok kérdéseket, ha feltesznek nekem egyet?
Miért háborodom fel, hát nincs semmi probléma.
Nem gondolom, hogy keresnem kéne, mégis idegesít, hogy nem érzem a keresés hiányát.

pillanatnyilag furamód kettős a látásom.

egyik irányban sem merek elindulni.

(lendülünk a semmiben.)

egy most talált cetli :)

2011-04-07T12:24:00.001+02:00

Nézd, megéltem már annyi szerelmet,
sok hiú ábrándot,
miért, hogy pont ez ne egyen múlandó,
hogy körvonalad retinámba égjen,
s képeddel agyam valamely bezárt 7fiókjában
bandukoljak tovább?

megint egy lépéssel közelebb...

2011-03-25T01:01:00.004+01:00

...magamhoz.

fájdalmas mélyre menni.
borzasztó vagyok,
bocsánat mindenkitől magamért.

sajnálom.
:(

félek magamtól, és azt tanácsolom, tegyetek így ti is!!
nem viccelek.
minél messzebbre tőlem, komolyan.

szakorvosok segítségére lenne szükségem.

csak mert nincs máshol, innen meg úgyis hiányzik

2011-03-22T00:28:00.003+01:00

Zilahy Lajos: Dal

Behunyt szemekkel, tárt karokkal
el kéne menni egyszer este,
egy csillagot, egy dalt keresve.
Kesztyűt és botot kézbe véve,
mintha csak kurta séta lenne,
elindulni a végtelenbe.
Csónakba ülni egyedül,
egy komoly arany délután,
és elindulni a nagy Dunán.
Kidobva minden földi terhet
egy léggömb lengő kosarába'
ellebegni a magasságba.
Poggyász nélkül és búcsú nélkül
vonatra szállani loholva,
utazni fájó távolokba.
Kiszállni a végállomáson,
váltott, pihent lovakra ülni,
és mindig tovább menekülni.

Mi vár ott arra miránk? Semmi.
De életünk, mely csupa seb,
a semminél is kevesebb.

rajtammaradt

2011-03-20T22:26:00.001+01:00

...nagy, lomha takaró.

hát nem. :)

kigombollak, télikabát.

:)

2011-03-07T11:31:00.001+01:00

piac van... váltakozik az áram

2011-03-03T23:41:00.004+01:00

semmit sem érek.

rossz ezzel szembesülni, nincs szükségem még egy ilyen véleményre.

azt hittem, érek annyit, hogy ide gyere 1 percre. nem kérek többet egy ölelésnél. ha a szomszédban lennél, akkor sem kérnék többet.
úgy látom, semmit sem érek.

legalább ebben egyetértünk.
sajnálom.

majd valaki elhiteti, hogy nem így van.

hálás leszek.

(úgy látszik, mégis eladó vagyok.)

feladod?

2011-03-02T13:07:00.002+01:00

Hogy nem lehet valamit megoldani?
a lehetőségek száma végtelen.
de legfőképpen úgy, ha nem akarja az ember.

nincs mit tenni.
nem tudlak, és talán már nem is akarlak meggyőzni.

most már tényleg.
feladom.

cím nélkül

2011-02-28T22:36:00.002+01:00

Halhatatlanság
,,Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál."
"kincs"? tényleg azt hiszed, kincs lennék? legalább annyira vagyok az, mint egy kopott csillogó üvegdarab egy kisgyereknek.
(minden csiszolt szilánknak gyermekeknél kellene kikötnie.)

,,Álmomban fa voltam, majd semmi, majd egy olyan kisgyerek, ki kopogtat egy felnőtt ajtaján."
szép kép.
kis különbséggel. ezúttal én vagyok felnőtt.

még a hétvégéről ennyit: talán már
,,pontosan tudom a különbséget
a természetes testmeleg
és a szerelem melege között."
nem vagyok többé gyerek. azaz éppen most lettem csak igazán azzá.
(kincs vagy nem kincs, ez van...)

Simonnak
,,Az igazak homályban kóborolnak,
de épp ezért egyedül ők,
az elveszettek találnak haza."

közöny
ne is áltasd magad, mert ,,you can only love, what you'd die for, babe"

feladod?

2011-02-28T19:54:00.000+01:00

feladom.

"...másban részleteimre szét-, majd újra egésszé összeesni."

2011-02-23T15:15:00.002+01:00

Istenem, folyton vigyorgok

2011-02-23T15:03:00.001+01:00

azt hiszem, vége

2011-02-22T15:09:00.002+01:00

i have no more tears to cry...
:)
egyszerűen elfogytak, kifogytam belőlük.
itt állok üresen, tisztán, megbékélve.

:)
ez így szép.
és már a remény sem remény.

hmmm :)

A REMÉNYHEZ

2011-02-20T22:53:00.001+01:00

...dögölj meg!

„előre, sohase hátra”

2011-02-20T13:10:00.004+01:00

felébredni. ha már az álmoknál tartunk.

mert nagyot álmodni csak nagy lendülettel érdemes.

a világmegváltó tervek márpedig nagyok.

(Ad majorem natus sum.)

az sem baj, ha én önmagamban kicsi vagyok.

de még milyen kicsi, jaj...

de bízom.

drowning

2011-02-18T22:47:00.003+01:00

éjszaka megöltél álmomban.

azóta sem kapok levegőt.

„egyszer gyere velem világgá!” :) (részletek)

2011-02-17T22:21:00.004+01:00

(...)néha megdöbbenek azon, hogy mennyire tudattalanul kerülgetek egy-egy témát, hogy mindig ide futnak vissza a szálak, és csodálkozom, ha kezdem újra.

(...)ez is hülyeség, engem sem érdekel a magyar orvoshiány, amikor Afrikában alig vannak segíteni.
mert van, ahol a hiány tényleg hiány.
össze-vissza beszélek. :) már megint.

nagyobb döntések előtt mindig azt mondta nekem Attila, hogy belső csend. de már mostanában, a sok döntésem előtt szegényt majdnem elküldtem messzire, két perc alatt nincs belső csönd, amikor magamat kergetem, toporgok, toporognak, hogy mi lesz már. szóval mondanám, hogy belső csönd, döntsd el, mit szeretnél, de hidd el, tudom, hogy ez kurva nehéz (mondjuk azt, hogy még vizsgaidőszak van, és akkor legális kicsit csúnyán beszélnem).
én is a mi lett volna ha hibájába estem bele, nem szabad, mert még mindig hiszem, hogy semmi nem történik ok nélkül, hogy nincsenek véletlenek, és mindig magunk szerint döntünk. aki pedig visszagondol, az már nem ugyanaz, aki dönt. :) Ezen kár gondolkozni, biztosan van oka, hogy így esett. vagyis estél. :)

(...)én is csinálok mindent, de pont ezért (legalábbis ezzel hitegetem magam) semmit se jól. De talán egyikről se tudnék lemondani, úgyhogy maradt a mindenhez, de hozzá nem értés. :)

kicsit csalódtam mostanában a levelezgetésben, lehet, hogy visszaveszek magamból, főleg, hogy végre megint szorgalmi, mindenki elvileg a közelben, majd talán sikerül is összehozni egy-egy beszélgetést, hogy rájöjjön mindenki, hogy az a sok fekete karakter igazából egy hús-vér ember valahol messze, vagy akár még közel is, csak egyszerűbb leredukálni a kapcsolatokat mozgalmasabb időben. ilyenkor meg hirtelen jön a tavasz az emberi kapcsolatokra. :)
összefuthatnánk egyszer.

összevisszaság, mint a templom egere és mint a kisujjam. pont mély. még ha nem is mélypont.

építkeznék, de ahhoz, hogy mindent újra, na ahhoz rombolni kell. mert minden takarítás rombolással kezdődik (legalábbis nálam), és ez most egész jól be is jött, valahogy elvesztem két érzés között, kifelé nem, befelé nem, nem nyitok, és nem csukok, csak eltűntem félúton, de majd megtalál valaki, vagy magamra lelek valahol. :)
itt állok nincstelenül, teljesen szabadon. mert tényleg nincs mit veszítenem.
legalább a csavargás megmaradt. :)

2011-02-17T19:42:00.002+01:00

a magány is csak addig magány, amíg egyedül van az ember.
:)

adj, Uram, csendet

2011-02-15T16:05:00.005+01:00

...just going to sweat it out...

mint a madár

2011-02-14T14:07:00.006+01:00

az elmúlt héten három olyan dolgot vesztettem el, amihez mind nagyon ragaszkodtam.

azt hittem, nincs mit vesztenem.

hát, tényleg nincs.

Isten veled!

állapotosdi

2011-02-09T01:22:00.004+01:00

mert az almás pite sem attól almás pite, hogy annak nevezzük,
és a jeti is lehetne nem inkább "zutymó", vagy "buktári trapogyár", attól még a Himalája szőrös majomembere.
nem a legmegfelelőbb a hasonlat.
de nevetni könnyebb, mint sírni. legalábbis talán jobb.
szóval két ember kapcsolata sem attól lesz valami(lyen), hogy annak kikiáltják. mert ha össze vagyunk kötve valahol láthatatlanul, akkor össze vagyunk.

minden valamilyen. eddig is az volt.
nem tudok gondolkodni.
vagyis csak azt tudok.
semmit sem értek.
tanácstalanul.
nem tudom, előre nézzek-e vagy hátra, illetve, hogy a hátra az tényleg hátra-e, vagy most mi a lókutyfüle van.
belső csend, belső csend, tudom, lókutyafüle megint.
nrrrrrrr

ugyanaz a válasz várat.

de találok még addig párat...

pék

2011-02-07T18:37:00.003+01:00

picit pacuha pálma páratlan puha pacavilágába perdül.

pót patajegyzet:
pindurka pillanatnyi problémák piszkálnak.
perelem poharam.

nagy levegő

2011-01-30T00:08:00.002+01:00

furcsa, annyi, de annyi éven át gyakoroltam is, és még legalább annyin át egyszerűen csak passzívan edződtem rá.
és most mégis olyan vontatottan megy.
egy ugrás, egy egyszerű fejes a jéghideg vízbe.
erre egy helyben toporgok.
csak toporgok.

jaj.
nincs mese.

...rajthoz!
eeeelkészülni!

...

2011-01-17T12:30:00.001+01:00

ne hagyjatok magamra!
nrrrrrrrrr

hegy kerekére...

2011-01-13T22:05:00.005+01:00

tegyük fel, hogy egy pillanatra szabad vagyok.
vagy legalább azt álmodom.
(álomba riadok olykor, zavartan, ahogy a ketrecbe kényszerített szabadság tér öntudatra néha, vagy ahogy a napra kötözött ájul zuhanva két fellocsolás között.)
vagy legalább azt, hogy képes vagyok azzá lenni.
vagy már nem is tudom.

de biztos hirtelen jön majd.
és jönni fog.

„De ez nem ideje semminek.
Itt szemedbe süt a nap, de nem ébredsz,
itt zümmöghet az éj, de te nem alszol,
itt készülődsz, de nem mégy sehová,
itt lépdelsz, de mint hengeren a mókus.

Mert ez nem ideje semminek.”

Aztán majd:

„Becsület ideje.
Bűnbánat s pusztulásé.
Idő- a te időd.
Amelyben megtaláltad.

A gáz ideje, hogy kisüvítsen,
a ház ideje, hogy összeomoljon,
hogy tetejét úgy lökje le magáról,
mint már-már élvező szűz
a büdös szájú, bamba katonát.
Az összenyomott rugó ideje,
a ravaszul és kísérleti célból
kénsavba rakott rugó ideje:
hogy szétrepessze az üveg falát.
Az idő ideje!
Hogy üvöltsön és szétvesse magát.

Idő, a te időd.
A pusztulásé.- A bűnbánaté.
Idő. A te időd:
megtalálni
az ajtót, amely innen kifelé.”

várom a váltást.
készülődöm.

„Micsoda pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszitek.”

már kifogásaim sincsenek.

Dsida Jenő: A gyöngék imája

2011-01-12T23:24:00.000+01:00

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

"koloncát hurcolva folyton megbotol"

2011-01-10T00:14:00.007+01:00

lennék testét levetkőzött tiszta lélek.

lelkeink egymás mellett feküdnének.

eltűnnének a terhes szavak és mozdulatok,

ami nem vagy, és igazából én sem vagyok.

eltűnnének a felesleges mozdulatok.

meztelen, kristálytiszta lélek vagyok.

6 év lemondás

2011-01-05T13:27:00.001+01:00

most épp aktívan lemondok.

nrrrrrrrrr

"Sit, wait, chai"

2010-12-16T23:00:00.003+01:00

hol is kezdjem...

persze, a közepén, mint mindig. :)

"...szóval, én nagyon szeretem az ilyen hangulatokat, meg Cseh Tamást, meg azt is, amikor kicsit szomorú vagyok, közben meg igazából nagyon idétlen... de nem is tudom, ezeket most miért mondom neked..."

szegény fiú, akinek két mondatban próbáltam vázolni az életem...

a tea hangulat. a tea nyugalom. a tea hagyomány. a tea valami több. a tea nem csak tea.

a tea kultúra, a tea irodalom, a tea érzések, a tea lélek, a tea napos reggel vagy néha esős délután.

a tea megnyugtat, a tea felráz, a tea megadja azt a bizonyos két pofont, amire szükséged van, vagy épphogy hagy egy kicsit mélyebbre süllyedni olykor.

a tea ezerarcú.

a tea csoda.

hmmm.

igazán, én nagyon szeretek itt élni. emberek között, nyitottan a világra. :)

már megint ömlengek.

(Carpe diem :))

Az aktusról és a potenciálról

2010-12-15T00:13:00.002+01:00

a kettő nem ugyanaz.

sajnos.

de ennek már semmi értelme.

semmi jelentősége.

semmi.

márpedig a semmi nem visszhangzik.

mondom: nem.

semmi.

...

összevisszásság

2010-12-08T00:21:00.005+01:00

maradj csak nyugodtan,

indulj, ha mennél,

gyere, ha jössz.

honnanom van, konkrét hova sose lesz, legalább ebben vesszek el én is valahol. mindegy, csak magamtól el. ijesztő, ha pont a saját utadban állsz.
érdekes, skizoid mindenki, ha jobban megnézed, magát kergeti menekülve, aztán meg kétségbeesve rogyunk térdre, hogy nincs megállás, nincs megnyugvás.

most először idén igazán úgy érzem, hogy nem kell semmit se tennem, majd minden magától, majd mindenki magától. kivonom magam, nincs is rám szükség, számtalanadszor említem, ahogyan Simone Weil mikor megtette már: elállni az útból.

mert magadban kell keresned a megoldást.

én csak szorítok.

és (majd') elfelejtettem:

...into the shining sun

el én

2010-11-29T22:40:00.004+01:00

elmentem.

aggodalomra semmi ok,

a szívembe

(ha még van olyan)

minden kis kapott apróságomat

elmentem.

nem titeket löklek el,

csak magamat vissza...

elmentem.

(mindet)

viszlát!

(szebb, tisztább napokon)

"valami már vagy valami még nincsen, nem van, így van"

2010-11-29T18:22:00.004+01:00

lemaradt az ámen.

nincs mit tenni,

elmentünk egymás mellett ámen nélkül,

ahogyan lemaradt az összes érted elmondott imádságom végéről is.

pedig ez fontos.

nézd:

ÁMEN.

igen, úgy legyen!

mert hiszem, hogy egyszer felébredsz,

hogy egyszer kívülről látod majd magad

(és engem is; de az igazából nem is lényeges),

hiszem.

hiszem, hogy egyszer szeretni fogsz élni,

úgy istenigazából, nem csak mondod,

bizonygatod itt magadnak és másoknak folyton-folyvást;

de tudod te is: csak az kiabál, aki fél.

hát ne félj, higgy!

legalább magadban.

aztán egyszer abbahagyom én is a gyászolást.

(úgy legyen...)

a gödrökről általában

2010-11-28T23:07:00.002+01:00

elmentem ma sétálni magammal.

csak úgy, gyászolni, annak rendje és módja szerint, talpig feketében.

nem is tudom, mit gyászoltam. talán az emberi földhöz ragasztó dolgokat, amiket letettem ma.

semmiképpen sem olyasvalamit, aminek csak egy fejezetét érzem lezártnak.

végre béke és nyugalom, csend.

és azt hiszem, már tudom is, hogy mit kell tennem.

ismét kiváltságos vagyok.

rájöttem, hogy a gödröket nagyrészt saját magának ássa az ember, vagy ha nem is így van, biztosan ő löki bele magát.

de ahhoz erő kell, hogy erre rájöjjek, és lélekjelenlét, hogy kimásszak.

talán most megtörtént :)

azért továbbra sem bírom elviselni, ha a számomra fontos emberek szenvednek.

"nem háborgok..., nem lázadok..."

2010-11-25T15:26:00.000+01:00

mindenki csak annyit kap, amennyit elbír.

földrengés

2010-11-25T15:07:00.001+01:00

én csak a rombolás utáni építkezést, az újrakezdést, a tisztázást vártam, hogy beteljesedjen végre az "ami nem stabil, az össze fog dőlni" jóslat...

erre kis rengésre teljesen más dolgok omlottak össze bennem, mint amire számítottam.

romokban heverek.

és még nem is értem.

megfogni és elengedni

2010-11-25T11:40:00.003+01:00

vagy talán meg se fogni.

basszus, milyen rohadt nehéz megint ez: elengedni, hogy tovább libbenjen, aki az ölembe hullott.

mert igazából ez is ajándék volt. nem vártam, kaptam. nem vártam, továbbadom.

olyan vagy, mint egy pillangó.

nem akarom, hogy az ujjaimon hagyd a hímporod.

már csak el kéne hitetnem magammal, hogy így helyes.

nem könnyű.

don't have the worry, 'cause i'll be come back soon...

2010-11-23T17:44:00.000+01:00

2010-11-21T17:15:00.002+01:00

"Write to be understood, speak to be heard, read to grow."

Nyavalygás

2010-11-19T00:01:00.002+01:00

igazán abbahagyhatnám már.

de nem hagyom magam nyugodni.

a nagy verdesésben (valljuk meg, alapvetően az volt) egy szárnycsapásoddal akkora vihart keltettél, hogy most nem látok semmit hirtelen, csak tapogatózni próbálok.

hiába szeretnék rendet rakni (alkalmazkodva az új állapothoz), már fogalmam sincs, melyik volt a fent, és melyik a lent.

erre fogtad magad, lefogtad magad. láthatatlanná váltál.

én meg itt állok fent és lent nélkül, senki nem áll mellém szótlanul, támogatva, aki megmutatná a helyes irányt, vagy legalább segítene eligazodni a feje tetejére fordult világomban.

most fair ez vagy nem?

én már semmit sem értek.

lenyomatok

2010-11-17T21:39:00.005+01:00

hidegbéke...

a félelem megnyugtat,

a nyugalom megijeszt.

ragozás

anyám helyett anyám vagyok

anyád helyett anyád vagyok (tudom, mondtad előre)

anyja helyett anyja vagyok

Mélyrepülés I.

Mélyrepülés fn 1. Kat Rep Vadászgépeknek veszélyes földközelben végrehajtott (általában támadó célzatú) repülése. 2. átv. Vmilyen közkeletű gondolathoz képest radikálisan új, a dolgok belsejébe,. lényegébe hatolni igyekvő gondolati művelet, melynek során a tévedés, a megtorlás és az értetlenség veszélyével egyaránt számolni kell. 3. átv. Senkitől és semmitől meg nem zavart, teljes lélekkel, odaadással végzett úgysz. tettleges elmélyülés, amely alanyát a világban működő erők egyikévé avatja.4. pejor Hanyatlás, zuhanás, lezüllés, leáldozás, izgatott, ajzott, néha egyenesen önkívületben végbemenő leépülés, melynek során az alanyt elkápráztatják és elvakítják, valóságos helyzetére érzéketlenné teszik a szabadság, a méltóság, az emelkedettség, a tisztaság, a barátság, a szeretet, a becsület stb stb tévképzetei (bizonyos geometeorológiai régiókban igen elterjedt kór, már-már népbetegség).

A ~t nem vezérelhetik irányító központok, a ~ néha közös ügy, de mindig személyes vállalkozás. A ~ben semmiféle műszernek vagy egyéb segédeszköznek nem vehetni hasznát, a ~ben csak az idegrendszer és az ösztönök szolgálhatnak útmutatással. Ez a tény adja a ~ meglepetésszerűségét, ugyanakkor ebben rejlik a tévedés, a hibás navigálás, az önpusztítás eshetősége is. A ~ben haladó személy vagy tárgy ellen nem építhető ki hatékony légvédelmi rendszer. Az elhárító rakéták irányítása bonyolult, igen nagy a földbe csapódás vagy a földről visszaverődő jelek miatt bekövetkező önrobbanás veszélye. átv., magy., ált., haszn., ját, kedvesk, kül, nem hiv, pejor, pol, szépítő, tréf, vál, vulg, hangut: "A légvédelem megpukkad."

Mélyrepülés II.

megint csak egy helyben toporgok. mélyrepülés: erre van szükségem. mindent feltenni magamra, az elveimre, a megérzésemre, az érzésemre.

aztán a mélybe vetni magam, és reménykedni, hogy a heves imádkozásban majd véletlenül megfelejtkezem a talajról, és ő is megfelejtkezik rólam.

ugrani, egy irányba, határozottan, tudatosan.

a semmibe. a zuhanásba. mélyrepülés.

szaltószabadság.

egyszer csak kiérek a szakadék szélére ezzel a toporgással, még ha mondogatom is magamnak elhaló hangon, hogy: én nem... én nem... én nem...

márpedig de. én igen.

előre érzem, hogy az utolsó pillanatban teszem majd meg. csak reménykedni merek, hogy a szívem lesz olyan nehéz, hogy elhúzzon a jó irányba, akármi is történjen.

"ha most elvétem, nem kár értem."

3... 2... 1...

Pilinszky: Mire megjössz

2010-11-08T01:34:00.001+01:00

Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.

2010-11-04T20:02:00.003+01:00

...és rohanok mindenki elől, főleg előlem
ha ezt akarod -mondtam magamnak-, felőlem...
csak nem tudom, hogy így végül mi marad belőlem...

rohannék feléd,
de félek, hogy nem létezel,
csak a képzeletem játszik,
hisz Istenként vagy jelen hirtelen a napjaimban,
mert szent az, akit nem látok,
én pedig elhittem,
hogy hiszek benned.
és már majdnem kimondtam,
hogy mindörökkön örökké.

hé, te ott! létezel egyáltalán?

and i run...

2010-11-01T18:06:00.003+01:00

egyedül

2010-10-29T22:29:00.002+02:00

most már nem is tudom megmondani, hogy vajon elhagytam mindenkit, vagy én hagyattam el magam.

csend és belső béke.

béka.

azért az a keserédes, fájdalomtól megszépült mosoly maradt.

mert a szépre, jóra, szerénységre, tisztaságra, alázatra vágyakozni szerintem felemelő.

vagy még azt sem.

2010-10-29T15:15:00.002+02:00

...mert annyira próbálsz és próbálok én is valamit elmondani, ami valahogy kimondhatatlan abban a formában, ahogy azt mások is megértenék, így meg sokak elől elsikkad...

de remélem, hogy az az egy-néhány "Valaki" érti, hogy mit akarok kézzel-lábbal elkiabálni az embereknek, és a csukott szemek, az összehúzott dobhártyák sem zavarnak, csak abban reménykedem, hogy van, aki beszéli ezt a nyelvet, és majd egyszer visszasuttog.

vagy a fülembe kiabál.

mert néha sajnos én is (z)árva vagyok.

ezért előre és utólag is bocsánatot kérek.

bagatellihold

2010-10-21T21:32:00.002+02:00

Lesz-e újjászületés vajon,

vagy innen már csak megállíthatatlanul,

végérvényesen veszítem el

mindazt, amit az évek, hónapok, napok

stb. alatt magam köré gyűjtöttem, kaptam,

hogy felépítsem belőle azt,

ami vagyok?

fogalmam sincs.

de az biztos, hogy a folyamat elkezdődött.

már csak reménykedni merek.

"a magát csalva másokat csaló"

2010-10-19T21:32:00.002+02:00

most olyan könnyű. csak összekuporodni volna jó, amilyen kicsire csak lehet.

aztán hagyom, hogy dobáljanak a körülöttem történő dolgok,

szóval most fogom magam, összegömbölyödöm, és tessenek belém rúgni!

nem szeretem az egyszerű "én"-en kívüli szerepeket.

(v)iga(s)ztalanság

2010-10-18T19:54:00.003+02:00

Elmondanám ezt néked, ha nem...

jaj.

de.

én kész lennék ugrani, mert hiszem, hogy áthidalhatóak a szakadékok.

ha teremtőset játszanánk, most megérintenélek, bár nem tudom, mi van bennem, amit elfogadnál.

nem magam féltem. magamtól féltek mindenkit.

sajnálnám, ha komolyan vennéd.

én csak szerettem volna elállni az útból, hangtalanul és jelzés nélkül.

de talán én sem hiszem el, hogy képes lennék megerőszakolni magam.

...adjátok vissza az elveszett hitemet!

Arról, hogy miért hagyom ennyiben, amikor lehet, hogy máskor nem hagynám ennyiben, vagy nem is tudom

2010-10-14T21:31:00.001+02:00

én csak nem szeretnék rosszat csinálni.

de tényleg.

sajnálom.

"...de hát az is csak szó a mély"

2010-10-12T01:00:00.002+02:00

a hónapokig csodálkozós videók

2010-10-07T19:14:00.002+02:00

az általuk hagyott mély nyom nem az a fajta, amilyen a kiszakadás után gyógyult szabálytalan, ormótlan heg.
Hanem... hanem... nem is tudom.
:)

Hmm, sok szeretettel:

Bérczesi Robi 1. rész

Bérczesi Robi 2. rész

Laár András a Zárórában

Yonderboi- Pilinszky: Egyenes labirintus

prudent

van és nincs

2010-10-03T21:03:00.004+02:00

Nem tudom, milyen idült idill ez,
itt a nesz adásszünetet jelez;
és a biztosítékot tuti kivágja
a néma vihar, a villámok hiánya.

Üres lelkemben tornádó söpör,
nézd, még mindig ugyanúgy gyötör
ez, az előző hetek folytatása.
->Az oldal -és magam- elhagyása.
(ok)
ENTER

paradoximoron

2010-10-02T20:15:00.003+02:00

hangulat- és abból eredő tanácstalanság.
csak lebegek a semmi közepén. "az üresség tölt meg."
nem fájna, ha nem lenne új ez az állapot.
úgy érzem magam, mint az őszi szélben dobált levelek.
fityegnek.
fityegek.
vagy ez már a zuhanás?

hangulatproblémák

2010-09-23T01:16:00.002+02:00

elvonóelvonási tüneteim vannak.
és bár írni még mindig nem,
legalább olvasni tudok.
mit.

kellene 5 perc magamra.
magamtól, magamért.

holnap elmegyünk kávézni.
mi hatan.
:)

már hiányoztam.

örökkévalóság

2010-09-22T23:39:00.000+02:00

Peregnek a levelek. Az utcán a szél gyermekes játékot űz. A levelek peregnek, sürögnek- forognak, játszanak a széllel. Szeretek ülni, és nézni, ahogy hullanak a levelek. A természet ilyesfajta dinamikus állandósága egyszerre ijeszt és nyugtat meg. Ez a dolgok rendje. Én pedig csak ülök. És talán 100 év múlva más fog a helyemen ülni, nézi majd a 100 évvel későbbi leveleket, és a természet törvényein – vagy akármi máson- gondolkodik. A szél dolga, hogy fújja a leveleket. A levelek cikáznak. Mi pedig állandóan csak elmúlunk.